Mae Hong Son megye három padaung turistafalva közül kettőbe külföldieknek 250 bath (1300 forint) a belépő, a csak folyón megközelíthető Piang Dinbe pedig ennek kétszeresébe kerül egy csónakfuvar. A háromszáz nyaktekercses hölgy naponta főidényben kétmillió forintnak megfelelő bevételt hoz csak a belépődíjakból. Ebből a rendfenntartó erők és a helyi vezetés mellett jut a falvak fejlesztésére is, bár orvosi rendelő, iskola vagy aszfaltút egyik faluban sincs. A legnagyobb kakaung falu, Ban Na Soi mögött megbúvó háromezres lélekszámú karen menekülttáborban segélyszolgálatok osztják az ételt, és ide már a turisták sem jutnak el.
1998-ban a demokratikus Burma angol nyelvű magazinja, az Irrawaddy hírt adott egy merész thai vállalkozóról, aki egy falunyi átcsempészett hosszúnyakúval skanzent nyitott az északi Chiang Mai megyében. A thai rendőrség bevonult a kirakatfaluba, és lefoglalta a hosszúnyakúakat, akiket később meglévő menekülttáborokba helyeztek át, köztük Mae Hong Son három turistafalujába. Az Irrawaddy később beszámolt arról is, hogy az államilag ellenőrzött turistafalvakból befolyó összegen a thai kormányhoz közel álló vállalkozók, az adószedők, sőt, a burmai ellenállás is osztozik.