|

Pattaya Thaiföld legismertebb, és egyben egész Délkelet-Ázsia egyik legkedveltebb üdülőközpontja. Évente ötmillió vendéget fogad mintegy 15 kilométer hosszú homokos tengerparti öble. A visszatérő magyarok Thaiföld "Siófokaként" említik, abban az értelemben, hogy a napsütés és a tenger mellett több száz szállodájával, több mint 800 éttermével, bevásárlóközpontjaival és ezernyi kis üzletével, éjszakai életével, bárjaival, diszkóival, masszázsszalonjaival kínál kikapcsolódást, szórakozást a nap 24 órájában.
A Malév a téli szezonban hetente többször is indít járatot Bangkokba, onnan pedig Pattaya alig 150 kilométerre délre, a Thai-öböl keleti partján található, busszal mindöszsze két óra. Pattayának van saját repülőtere is, eredetileg az amerikaiak vietnami háborújához szolgált bázisul. A kimenőn lévő amerikai katonák voltak az első "turisták" az egykori csendes kis halászfaluban. Őket követték aztán a hetvenes-nyolcvanas években a hátizsákos fiatalok, majd a turisták rohama Európából, Ausztráliából. Gyalogosan elefántháton: turistaattrakciókban bővelkedik Thaiföld legkedveltebb üdülőhelye, van mit fényképezni
A thai emberek vendégszeretők, toleránsak, s mint hirdetik, egyaránt szívesen fogadják Pattayán a vékony és a vastag pénztárcával érkezőket. Vannak még ma is olcsó panziók, bungalók (szoba 200-300 bahtért, forintban ötszöröse), ám egyre több a luxuskényelmet, a homokos part mellett saját belső medencét, wellness- és spa-központot, konferenciatermeket is kínáló szálloda. A pattayai part déli csücskén, egy festői félszigeten van például a Royal Cliff Beach Resort négy 5 csillagos szállodával, tíz étteremmel, három tengerparti stranddal, öt úszómedencével, hét teniszpályával, squash- és fitnesztermeivel. A tulajdonos igazgatóasszony, Panga Vathanakul meséli, hogy a hatvanas években testvérével járt erre, s megvásárolták a fákkal borított dombot. Az első 88 szobás szálló 1973-ban készült el, ma 1090 szobával fogadják a vendégeket a világ minden tájáról. A szezon - mint állítja - náluk egész évben tart, az európaiak főleg novembertől március végéig érkeznek. Sokatmondó, hogy a thai és angol mellett immár oroszul is olvashatók a kiírások a szállodában. Akinek még elegánsabb körülményekre lenne igénye és pénze, annak ajánlható a Dusit Thani hotel az öböl északi részén: többéves felújítást követően 2007 elején adták át.
Pattayán a taxi olcsó, mint Thaiföldön mindenütt. A bangkoki tuk-tuktól, a háromkerekű motoros kocsiktól eltérően itt felülről fedett, de oldalt nyitott, nyolc-tíz üléses mini-teherautók szolgálnak, a díjtétel a távolságtól függően 10-20 baht. A thai konyha ízekben gazdag, aki szereti a csípőset, tovább is fűszerezheti. Nem szabad kihagyni a tenger gyümölcseit, a rák- és halféleségek igazán olcsók. (Tom Yum Kungot, ráklevest tésztával például 300-400 forintért kínálnak az utcai étkezdékben.) S akinek átmenetileg elege lett a fürdésből, napozásból, azoknak kínálkoznak a környező szigetek hajókázásra, búvárkodásra. Egyébként is legalább 25 különleges programra, kirándulásra adódik lehetőség a városban és környékén. Négy elefántrezervátum és krokodilfarm, több mint száz méter hosszú üvegfolyosóból látvány az óceán világára, miként a 180 méteres Pattaya-torony panorámakilátással. A legnagyobb élményt alighanem mégis a város központjától 18 kilométerre, délre található Nong Nooch trópusi kert nyújtja, a belépődíj 400 baht. A hatszáz hektáros botanikus kerten található a világ legnagyobb orchideaháza. Naponta négy előadást tartanak: tradicionális táncokkal, thaibox-bemutatóval és elefántshow-val.
Pattaya utcáin kikerülhetetlen a találkozás a bárok bejáratánál a becsalogató lányokkal. Különösen híres a város déli részén, a tengerparttal párhuzamos King Road sétálóutca, ahol éjszakába nyúlóan pezseg az élet. Kétoldalt különféle lokálok, gogo-bárok, diszkók, élő zenés sörözők, van köztük egyértelműen homo- vagy transzszexuális találkozóhely is. A turista egyébként az első ilyen tanleckét már az Alcazar show-műsorában megkapja: a szép lányok közül néhány kétségtelenül gyanús, ám hogy valamennyiük transzvesztita lenne?! (forrás: Ortutay L.László
|